Aztán mikor felvette a szemüvegét és kitisztult a látása, meg a gyomráról legurult az üveg, észrevette, hogy egy nyíl szegeződik a két szeme közötti keskeny helyre, és két kard meg egy fejsze tornyosul a feje felé fenyegetően.

- Uh... helló? - nézet körül idegesen. Egy jóképű, szőke hajú, kék szemű fickó állt előtte, és íjával rá célzott, kétoldalt két erős, machós borostás férfi karddal, oldalt egy nyomi szőrgolyó, kicsit hátrébb, félig a szobában egy szürke, nagyszakállú Mikulásutánzat csúcsos süveggel és bottal, meg négy mezítlábas, szőrös lábú, gyerekméretű csávó állt, és mind rá bámultak. Mindegyiken fura ruha volt.

- Ki vagy te és mit csináltál? - kérdezte az egyik kardos férfi.

- Izé... én... a nevem... Zoe. - nyelt nagyot a lány. - És elestem.

- Úgy értem, velünk mit csináltál? - pontosított a férfi.

- Én? Semmit. Miért?

- Hol vagyunk? - kérdezte a Mikulás szürkében.

- Ö... nálam?

- Pontosabban?

- Itt? - mutatott a földre.

- Bővebben? - kérdezte újra a kardos.

- Hát izé... a házamban.

- Na, már haladunk... - jegyezte meg a másik kardos, és elrakta a kardját, a többiek is lejjebb eresztették a fegyvereiket.

- És... ti kik vagytok, és mit kerestek a házamban? - kérdezte Zoe felbátorodva.

- Mi um... utazók vagyunk. - mondta az egyik kicsi hátul. - De hogy hogyan kerültünk ide, azt nem tudjuk.

- Aha... valami nevetek is van, vagy csak simán utazók vagytok?

- Aragorn. - rakta el a kardját a másik férfi is. Erre Zoe álla padlót fogott, ezért a szemüvege félig lecsúszott az orráról, majd elkerekedett szemmel végignézett rajtuk, azok meg visszabámultak.

- Vazzeg... ti vagytok a Gyűrű Szövetsége? Azannya! - nyögte ki végül nagy ámulattal. Erre persze előszedték újra a fegyvereiket, és ismét mindenki felé fordította.

- Honnan tudod? - kérdezte döbbenten a Mikulás, aki mellesleg Gandalf, egy másik dimenzióban pedig Magneto...

- Um, nézd meg a nappaliban a könyveket az asztalon. - mutatott Zoe a nagyszoba irányába.

- Boromir, nézd meg. - rendelkezett Aragorn, mire Boromir megint elrakta a kardját és elment.

- Te jó ég! - hallatszott. Na mit gondoltok, vajon mit talált?

- Mi az? - kérdezte Legolas, és utánament. Mikor elolvasta a címet, döbbenten felkiáltott. - Aragorn! - Boromir magával hozta a könyvet, amire a 'A gyűrű szövetsége' volt írva. Aragorn megint a lány felé fordult.

- Mi ez? - kérdezte zavartan, mire Zoe kihasználta a helyzetet.

- Úgy... hívják... könyv... Kinyitod... a... könyvet... és... olvasod... a... könyvet. - mondta idegesítően lassan, és közben mutogatta a dolgot, majd gyorsan hadarni kezdett. - És mellesleg lehet lapozgatni is! Nagyszerű dolog, ha engem kérdezel.

- És miért vannak benne az utazásaink? - vonta kérdőre Gandalf.

- Mert egy Tolkien nevű fickó úgy gondolta, hogy kitalálja Középföldét és ír róla. Azonban hogy hogyan kerültetek ide, arról halvány lila fi... tudja a fa... gőzöm sincs. De ha itt maradtok, egyedül nem boldogultok. - vonta meg a vállát vigyorogva és gyors mozdulattal kikapta Boromir kezéből a könyvet, mire megint mindenki elrakta a fegyverét, és Zoe szobájába tömörülve kupaktanácsot tartottak, de Zoe ott maradt, így hiába alkottak összefogózva egy kört, ő mégis mindent hallott és már előre örült annak, hogy mi mindent fog újdonsült "barátaival" csinálni a nyári szünetben. De ehhez az kellett, hogy nála maradjanak, az pedig nem épp rajta állt.

- Most mit csináljunk? - kérdezte súgva Frodó Gandalftól.

- Mivel nem tudjuk, miért vagyunk itt, azt se tudjuk, hogy menjünk vissza. - mondta a mágus.

- Bölcs mondat. - dörmögte Zoe szemforgatva, és közben lecsekkolta, hogy nem karcolódott e meg a könyve.

- Úgyhogy itt ragadtunk... de hol is? - kérdezte Boromir, mire mind visszanéztek Zoera, aki elkezdett fütyörészni, mintha nem csinált volna semmit, csak épp odatévedt.

- A Földön... mondjuk úgy, egy másik világban, egy másik dimenzióban, egy másik korban, vagy akár a másvilágban, amelyik tetszik. - szólt a lány feltápászkodva, és meghúzta a fantás üveget, majd diszkréten jó nagyot böfögött.

- Aha... - bólintottak döbbenten a műveletre, és újra visszafordultak.

- Nos? - kérdezte Gimli.

- Éhes vagyok. - szúrta közbe Pippin, de lepisszegték.

- Ismeretlen helyen vagyunk, s nem tudhatjuk, mi vár ránk. - mondta Aragorn.

- Így hát csak rá számíthatunk. - szólt Legolas, és fejével a hallgatózó Zoe felé bólintott, aki eddig előredőlve fülelt, de erre megint fütyörészni kezdett, és másfelé nézett.

- Tud a küldetésről. - szögezte le Boromir. - Talán ez egy csapda, és ő hozott minket ide.

- Nem hinném. - ingatta a fejét Aragorn.

- Frodó? - kérdezte Gandalf a hobbittól, aki mindvégig a földet... szőnyeget nézte, de most felnézett rájuk.

- Szerintem megbízhatunk benne, nem tűnik veszélyesnek.

- Hát én nem tudom, Frodó úr... - kételkedett Samu. - Eléggé elvetemült nőszemélynek tűnik, ha engem kérdezel. - mondta Samu, míg gyanakvóan méregette Zoet, aki erre bemutatott neki, de Samu természetesen nem értette ezt a "kedves" gesztust.

- Ugyan Samu... - legyintett Frodó.

- Ha Frodó megbízik benne, akkor mi is! - szólt közbe Pippin, Trufa pedig nagyban bólogatott.

- Nagyszerű! Akkor kezdjük újra. - csapta össze a tenyerét Zoe vidáman. - Tehát, a nevem Zoe, és üdvözöllek titeket az otthonomban... meg a világomban. Mae govannen, Legolas Thranduilion! - hajolt meg Legolas felé, aki döbbenten meredt rá, és csak biccentett, majd Zoe előrelépve hevesen megrázta Frodó kezét. - Minden tiszteletem a Gyűrűhordozóé! Meg a tiétek is. - szólt a többiekhez csak úgy mellékesen. - Van pár üres ágy, mert a családom elutazott néhány hétre, úgyhogy csak ti meg én vagyunk itt. - erre Samu és Gimli savanyúan néztek. - Hát, ha nem tetszik, nyugodtan kimehettek, és élhettek az utcán, mint csavargók... biztos jó lehet a szemét közül kihalászni a kaját. - mutatott a kijárat felé Zoe. - De aki marad, az jöjjön velem. - és elindult a nappaliba. Mindenki követte, kivéve Samut és Gimlit, de pár pillanat múlva ők is csatlakoztak. Zoe egy sima mozdulattal lesepert mindent az asztalról egy kosárba, és a szobájában kiborította egy félreeső sarokba, míg a társaság helyet foglalt a fotelekben, a kanapén és akinek nem jutott hely, a földön. A "rendcsinálás" után Zoe visszament a társasághoz, akik közben érdeklődve felfedezőútra indultak a szobában, és a különösebb dolgokat méregették gyanús tekintettel, mint például a TVt vagy a hifilejátszót, Gandalf pedig a szintetizátort kezdte bökdösni, de nem volt bekapcsolva. Ám mikor meglátták, hogy Zoe visszajön, gyorsan leültek a helyükre, és úgy tettek, mintha nem csináltak volna semmit. - Mivel főzni ennyi emberre csak nehezen tudnék, most kaját rendelek. - mondta, és felkapva a telefont pizzát rendelt. Addig a társaság fura pillantásokkal méregette.

- Miért beszél ahhoz az izéhez? - súgta Gimli.

- Biztos kissé... tudod. - feltételezte Legolas. Pippin közben felfedezte a távirányítót az asztalon, és épp birizgálni kezdte, mikor Zoe rászólt.

- El a kezekkel! - mire Pippin rémülten elejtette, persze egyből kiesett belőle az elem. - Na jó, amíg várjuk a pizzát (értetlen pillantások)... ételt, addig osszuk el az ágyakat, aztán megmutatom a különböző szórakoztatási cikkeket, meg ilyeneket. - mindenki bölcsen bólogatott, persze azt se tudták, mi van, de felállva követték a lányt a hálószobába. - Nos, ez a szüleim franciaágya. Hobbitok, szerintetek elfértek rajta mind a négyen?

- Természetesen, Zoe úrnő. - mondta Samu, mire Zoe úrnőhöz méltatlanul nagyot röhögött az egyáltalán nem rá illő megnevezésen.

- Rendben, marad öt. Nézzük csak... a nappaliban van egy kihúzható ágy, kétszemélyes. - ment vissza a nappaliba, és elkezdte kihúzni az ágyat, de az nehezen jött. A többiek megálltak és távolról nézték, hogyan szerencsétlenkedik, míg az erőlködéstől már kezdett belilulni a feje, majd Zoe lihegve és leizzadva megfordult, és az ágy felé mutatott, mire mindenki észbekapott, és együttes erővel kihúzták. - Úgy gondoltam, a két fotelt összetolhatjuk Gimlinek, ha ez megfelel. - nézett a törpre, aki morogva bólintott. - És akkor ki alszik az ágyon? Két személynek így is a padlón kell aludnia, de tudok adni egy matracot meg egy hálózsákot.

- Aludjon Gandalf meg Aragorn az ágyon. - mondta Legolas, amivel mindenki egyetértett, mert Gandalfot, mint a "legöregebbet", tisztelték, Aragorn meg annyit kószált, hogy ritkán látott normális ágyat. És mellesleg Gandalffal (aki ha aludt, úgy nézett ki mint egy halott zombi, ami már alapból nem jó keverés) nem sok ember szeretett volna egy ágyon osztozni, de mivel Aragorn bátor volt (vagy csak nem normális?), elvállalta.

- Akkor egyikőtök elfér nálam a padlón, a másik meg itt.

- Majd én. - ajánlkozott Boromir, de akkor még nem is sejtette, mit vállal.

- Na ez is megvan, nézzük a... - ekkor csengetés hallatszott, mire egyből fegyvert rántott mindenki, a hobbitok meg reszketve menedéket kerestek a fotelek mögött. - Ez csak a bejárati csengő, nyugi... milyen parások vagytok! Megjött az étel. Itt várjatok. - nyugtatta le őket, és elviharzott a kijárat felé.

3. fejezet