Zoe üldögélt otthonának nappalijában, és épp egy filmet nézett a besötétített szobában. Nyár lévén a nap pont besütött, így hát délelőtt mindig behúzták a keleti oldalon lévő redőnyöket, míg délután a nyugatra néző ablakokat takarták el. Egyedül volt a lakásban, szülei egy hónapra elmentek nyaralni kettesben, s most először hagyták otthon Zoet ilyen hosszú időre. Máskor egy éjszakára se hagyták egyedül, de Zoe rábeszélőképessége és az a tény, hogy direkt módon halálra idegesítette szüleit a folytonos dumálásával, hatottak a szigorú szülők idegrendszerének kifinomult pontjaira, így azok engedtek, és önként elmenekültek otthonról.

Zoe most elnyúlva lógott le fejjel lefelé az egyik nagy fotelből és épp a Dogmát nézte meg már vagy hetedjére. Szőkésbarna haja hosszú fonatban csüngött le válláról, de pár kósza szál a homlokára tapadt. Nagyot ásítva lecsusszant a fotelből, és hangos puffanással földet ért, pont az üres chipses zacskón, a kétliteres kólásflakont pedig csak pár centire vétette el. A szemüvegét visszanyomta a homlokáról az orrára, és lehúzta a nyakába csúszott terepmintás topját, majd kisasszézva a konyhába táplálékutánpótlást hozott (csoki/fanta/ropi), csakhogy addigra véget ért a film, úgyhogy kirángatta az enyhén működési zavarokkal rendelkező videóból a megviselt és fura szagot árasztó kazettát, és benyomott egy másikat, Addams Family 1.-2. felirattal. De a videó feletti polcon még feltornyozva várt készenlétben a Harry Potter 1.-2., Star Wars 1.-6. (mínusz a 3.) és a Star Trek 1.-10., ezenkívül tíz darab kazetta Star Trek/Buffy válogatás vegyesen. Ebből is láthatjuk, hogy Zoe kicsit sem unatkozott és hogy rengeteg ideje volt, amit nem tudott hasznosabb dologra fordítani, minthogy megnézze újra az így is agyonnézett kedvenc filmjeit. Pedig csinálhatta volna azt, amit "elvárnának" egy diáktól a szünidőben:

- mint a tanulás, igaz, hogy az iskola csak két hónap múlva kezdődik, de hát nem lehet elég korán kezdeni...

- a kötelező(en utált) háziolvasmányok elolvasása, amiből minimum 14x300 oldalt adtak fel, és hiába olvasod el az összeset, mire odaértek a tananyagban, addigra úgyis elfelejted...

- vagy éppenséggel a házimunkák elvégzése, vagyis a szobában szerte heverő chipseszacskók összeszedése és a kukának látszó tárgyba való gyömöszölése.

Úgyhogy inkább maradt a filmmaratonnál. A nappali kicsi asztalára változatos dolgokat halmozott, mint mondjuk pár félig kész csomózott karkötőt, a Gyűrűk Ura első kötetét, farostlemezt és hozzá pár konyhakést, hogy faraghasson velük, pár alig használt zsepit, papírokat, tollakat, széttépett iskolai füzeteket, egy sálat, két megsárgult, régi képregényt, naptejet, ami kicsit rácsöpögött a mellette heverő pólóra és egy mátrixos napszemüveget. Épp kényelembe helyezte volna magát a morzsás fotelben, mikor valami hangot hallott. Ilyenkor általában pszichónak és paranoiásnak tartotta magát, de mivel most újra hallotta, azért lassan elindult megkeresni a hangforrást, közben felszerelkezett egy teli üveg fantával. Kinézett az udvarra - semmi, minden oké. Jó, ment tovább, fürdő - semmi, konyha - semmi, háló - semmi, WC... semmi, csak a klotyó bugyogott kissé, de az nem baj, előszoba - semmi, akkor az ő szobája maradt csak hátra. Az ajtó be volt zárva, mert szerette védeni az illetéktelen szemek elől a privátszféráját... még ha az az ő szeme volt is... Lenyomta a kilincset, és hirtelen mozdulattal kivágta az ajtót, csakhogy az az ajtó mögé helyezett székről visszapattant, és jól fejbe vágta, ezért hátraesett, a fantásüveg meg rá, és mind tudjuk, hogy az se egy pehelysúlyú dolog, pláne ha gyomron talál. Ahogy a földön feküdt, kissé homályos lett előtte a világ, és nemcsak azért, mert leesett a szemüvege. Olyan szürkében úszónak látott mindent, és a feje kóválygott, de így is ki tudta venni azt, hogy valaki(k) áll(nak) előtte... talán.