KURTA LILLA - HEVESI KRISZTINA
Világok HARCA
3. fejezet: A vallomás

Robbie és Michelle a közeli tengerparton heverésztek, mikor Ray dühöngve megérkezett.
-         Egy órán keresztül kerestelek benneteket! Hol van Teo?
-         Nem tudjuk. Mi nem találkoztunk vele.
-         Akkor jó lenne, ha velem jönnétek megkeresni! - mondja szinte már ordítva Ray.
-         Figyelj, mi lenne, ha békén hagynál?! - kérdi durcásan Michelle,
de Robbie oldalba böki a könyökével.
-         Most mi bajod van velem? Mindig úgy viselkedsz velem, mintha utálnál.
-         Nyilván azért, mert utállak is! - kiabálja Michelle, és egy gőgös mozdulattal felkapja a táskáját - Sziasztok!
-         Neeee! - szólt rá Robbie (aki némi vonzalmat érzett a lány iránt), de Michelle rá sem hederített, és elindult a fák közé. Robbie és Ray utána futottak, de nem látták sehol.
-         Be kell vallanom neked valamit, Ray. Hazudtunk neked Teoval kapcsolatban.
-         Hogy?
-         Hát. Igazából mi tudjuk, hogy hol van, csak nem szabad elmondanunk.
-         Most az a fő, hogy összeszedjünk mindenkit, és tisztázzuk a dolgokat.
A két férfi elindult, hogy megkeressék a többieket.


3 óra múlva az ebédlőasztalnál
- Hol vannak a többiek? - kérdi Rachel kíváncsian, miközben a sült krumplit bökdösi a villájával.
- Ők most nem éhesek, kicsim - válaszolja zavarodottan Ray.
Csak hárman ülnek az asztalnál: Robbie, Ray és Rachel. A hangulat elég feszült.
-         Meg kéne beszélnünk ezeket a kínos témákat - mormolja magában
Robbie.
-         Milyen "kínos témákat"?
-         Ne beszélj velem ilyen durván apa, és ne tedd a hülyét! - és ekkor
Robbie feláll az asztaltól, és felmegy a lépcsőn.
-         De még semmit sem ettél!
Ray is felpattan az asztaltól, észre sem véve, hogy Rachel sírásban tör ki.

Eközben Teo, Michelle és Tom fenn ülnek Robbie szobájában a szőnyegen és kártyáznak. Robbie durcásan ücsörög a sarokban, és zenét hallgat. A durva rock még a fülhallgatóból is kihallatszik.
- Elegem van! - hisztizik Teo, és elfordul a társaságtól.
Kopogtatnak az ajtón. Ray az.
-         Bejöhetek?
-         NEM!!! - ordít rá Michelle. Odamegy és becsapja az ajtót Ray előtt.
-         Igazán elmesélhetnéd, hogy mi bajod vele! - hozza fel a témát Tom és leül Teo mellé.
-         Hosszú történet és nincs kedvem beszélni róla.
-         Mondd már el! Legalább nekünk!
Kinyílik az ajtó, és egy picike lányka jelenik meg.
-         Bejöhetek? - mondja könnyes szemmel.
-         persze, gyere csak! - Michelle az ölébe ülteti Rachelt, aki váratlanul megszólal:
-         Apa a fürdőszobában sír.
-         Menjünk, nézzük meg "szegényt"! - röhögi Michelle, és rohan a fürdőszoba felé. De az ajtó zárva van. Már mindenki az ajtó előtt áll, és dörömböl, de válasz nem érkezik.
-         Ray! Ray! Szólalj meg! - ordítja kórusban a társaság.
-         Hagyjatok békén! - szomorú hang hallatszik a fürdőből.
-         Nyisd ki az ajtót! Sok mindent meg kell beszélnetek! - győzködi
Teo, ennek hatására az ajtó zárja kattan, és Ray kidugja rajta a fejét.
Igaz, hogy nehéz elhinni, de valóban könnyes a szeme és még mindig nagyon zavarban van. A következő pillanatban Michelle úgy pofán vágja, hogy megtántorodik.
-         Nesze, te szemét!
-         De. De. Ezt most. Miért kaptam?
-         Majd megtudod! Nem kell sokat várnod most már!
-         Jobb lenne, ha beszélnétek egymással! Gyertek, hagyjuk őket magukra! - javasolja Teo és kézen, fogja Tomot.
-         Csak óvatosan! - szól utánuk Robbie nevetve, majd besiet a többiek után a szobába.
-         Szóval mi itt a gond? - kérdi halvány mosollyal Ray.
-         Emlékszel, mikor két hónapot Londonban buliztunk? Tudod, minden nap sokat ittunk, főleg te.
-         Nem emlékszem. - válaszolja gondolkodva Ray.
-         Hát ez érthető is.
-         Mi történt? Mi a bajod velem?
-         Egyik este annyira sok whiskyt ittál, hogy kikezdtél velem!
-         Hát. Most kész tények elé állítottál, azt hiszem. De én ezt nem hiszem el!
-         De hidd csak el! Igaz! Nagyon be voltál rúgva, alig álltál a lábadon, és. Azt mondtad, hogy. - hosszú szünet állt be kettőjük között, és
Ray kíváncsian odahajolt Michellehez, aki hirtelen elhúzódott tőle.
-         Mit mondtam?
-         Azt hogy én "egy kurva jó csaj vagyok és szívesen."
-         Szívesen mi?
-         Őőőő. tudod.
-         Komolyan beszélsz? Ilyet mondtam volna?
-         ühüm.
-         Úristen! Most már érthető. De te nem voltál becsípve?
-         Nem. Nem annyira, hogy engedjek neked!
-         Bocsáss meg, nem voltam magamnál! Most nem is tudom, hogyan tehetném jóvá.
-         Ezt már sehogy, csak azért mondtam el, mert tudni akartál róla!
Ennyi.
Michelle kiment a szobából, és magára hagyta a merengő Rayt.





                                                                           
                                                    Folyt. köv.