INTERJÚ A VÁMPÍRRAL

3. fejezet – A halál küszöbén

„1791 őszén történt, rettenetes volt a fájdalom mi feleségem elvesztésével együtt rám szakadt az égből. Úgy éreztem semmit nem akarok és főleg élni nem. Fölösleges! Sóvárogtam a halál után.”

-         Ide a pénzt – mondta a fickó, akivel kártyáztam.

-         Azt mondod csalok?

-         Nem, azt mondom, egy büdös rohadék vagy. – mondta majd elővett egy pisztolyt.

-         Bizonyítsd be, hogy meg mered tenni. Ebben a pillanatban tedd meg. Hadd érezzem milyen a halál öröme.

Egy pillanatra, mindenki minket nézett. Mindenki csöndbe volt és csak bámult ki. Éppen ezért nem tűnt fel, hogy olyan is látja az esetet, akinek (mint később kiderült) messze jobb lett volna elkerülnie engem. A fickó letette a pisztolyt és én felálltam. Kisétáltam a teremből és csak néztem magam elé. Nem gondoltam, hogy ilyen mély traumába esek majd. Kiléptem az ajtón és egy nő utánam futott. A lényeg, hogy nem akartam, hogy utánam jöjjön, de az életemnek már nem volt értelme, így erőm se volt szólni, hogy semmit nem akarok. Épp ekkor elfordítottam a fejem és egy furcsa, de titokzatos embert láttam. Hajszínét nem lehetett látni, de vöröses-narancssárgás volt.

-         Hú, de helyes pasi. – szólalt meg a mellettem álló szajha.

-         Akkor húzz innen és menj oda hozzá.

Azzal a lány sértődötten elfutott és odament az idegenhez. Meg akartam nézni, mit fognak csinálni, de nem. Egyszerűen nem érdekelt! És ahogy az előző 10 percbe is most is csak magam elé nézve mentem. Leültem a part szélén és elgondolkoztam az élet jelenségéről. Állandóan csak ez járt a fejembe. Zakatolt. Borzasztó volt. Azon az éjszakán viszont ez elég sokáig elmúlt. De egyelőre csak ültem magamba. Felemeltem az üveget és belekortyoltam az íztelen borba. Amikor is bús mélaságomban egyszer csak odajött a furcsa alak és az a szajha aki előbb még az én oldalamon volt. Eléggé úgy látszott, hogy készülnek valamire, éppen ezért felálltam és elmentem volna, amikor is megszólalt a férfi:

-         Ne! Várj egy kicsit!

Nagyon meglepődtem. Megfordultam és nem tudtam miért de vártam. Azzal a férfi odahajolt a nőhöz, mint aki éppen meg akarja csókolni és beleharapott a keblébe. A nő furcsa hangot hallatott, de nem jött ki semmi a torkán. Én meg csak álltam és néztem. Segítségért akartam kiáltani, de csak egy elnyomott és furcsa hang jött ki a számon, amit önkívületi állapotomban még én se hallottam, de valami olyasminak akart hangozni, hogy:

-         Jézusom!

A férfi csak szívta a kicsorduló vért hatalmas élvezettel. És felém fordult:

- Akarsz hozzám csatlakozni?

Egy nagy levegőt vettem, nem tudtam mit mondjak, de a férfi már ott termett az én nyakamnál és az előbbi jelenetet rajtam is lejátszotta! Felemelkedő érzés volt! Majd egy pillanatra elengedett és megszólalt:

-         A halál az élet legszentebb dolga!

Majd a vízbe zuhantam, nem tudtam, hogy és milyen úton, de oda kerültem. Ekkor még nem tudtam, hogy ez több egyszerű csodánál!