Kurta Lilla - Just a perfect day
Kurta Lilla 2005.12.08. 17:22
4. fejezet – Ilyen az élet
4. fejezet – Ilyen az élet
4 nappal később kiengedtek a kórházból, de további 4 napig nem állhattam munkába. Meglátogatott anyám, bátyám meg húgom és a 13 unokatestvérem szóval nem volt unalmas hetem. Mikor újra munkába álltam első páciensem Billy nevű valaki volt. Mikor bejött a gyerek egyből „jaj úgy sajnálom nem haragszol ugye?” és a hasonló beszari szövegek. Én meg csak annyit mondtam:
- Emlékszel az első napra mikor hozzám, jöttél?
- Igen… - válaszolt tömören
- Emlékszel, mit mondtam?
- Igen, azt hogy szeretett hiányos vagyok…
- Tudod mit. Tévedtem. Nem szeretett hiányod van, hanem ugyan olyan egoista beképzelt állat, vagy mint az itt lakó szépfiúk 1000% -a. Nem szeretett hiányos vagy, hanem arra vársz, hogy mindenki csak rád figyeljen csakis veled, törődjön és a te seggedet nyalja. Nem vagy te más csak egy hatalmas egobomba ami bármikor felrobbanhat, ha nem töltünk vele elég időt…
- Velem így maga ne beszéljen, mert nem kutya vagyok…
- Azzal beszélek, így akivel épp kedvem van, és nem nálad fogom abbahagyni…
- Tudja mit elmegyek, mert maga nem is szeret engem…
- Pontosan erről beszéltem…
- Mi van miről?
- Gondoltam… na jó szerbusz…
- Velem akkor se beszélhet így senki! – azzal fogta magát és kirohant az ajtón. Az érkező Tinát majdnem fellökte de nem zavarta. Tina berontott a szobámba és haja tiszta kóc volt kék szeme szikrázott a dühtől.
- 34 páciens várja odakint magát a kezükben csomagokkal. Ha nem engedem be őket szét szedik ezt a kócerájt…
- Engedj őket… - szóltam nevetve
- Köszönöm. – Tina megigazította ruháját és kecsesen kiment, hogy kitárja az ajtót. 1 perc múlva 34 ember csomaggal a kezében állt előttem. Mindenki gyorsan elhadarta hogy mennyire örülnek, hogy látnak és a többi. Végre látom hogy szeretnek. Lehet hogy New York – ba nem lett volna ilyen munkám és ilyen barátaim. Csak azt sajnálom, hogy Billy – nek rossz a világ nézett. Ne kellett volna térden állva könyörögni, hogy bocsássak meg bőven elég lett, volna egy „sajnálom megijedtem.” Mondat. Így azonban elsőre feltűnt hogy csak az számít neki hogy megmaradjon egy ismerőse nem pedig hogy én meghaltam – e vagy sem. Sajnálom, de tényleg. Majd egyszer megbeszélem vele.
|